2012. február 23., csütörtök

Nemsokára utcakutya lehetek

Nah nem kell félreérteni, nem leszek hajléktalan, csak tegnap megkaptam az oltásom, amire azt mondta a dokibácsi, hogy 10 nap múlva már saját lábamon közlekedhetek az utcán. Eddig ugyanis csak gazdi ölében utazhattam, a mindenféle betegség veszélye miatt. Ezt mondjuk eddig még nem bántam, jól elvoltam magasból szemlélve a világot, így annyira nem rémisztő az a sok sok ismeretlen, zajos dolog:) De biztos izgalmas lesz megismerkedni a sok új szaggal is kint. Le is méredzkedtünk Bo-val a doktornál, én már 6.4 kg-ot nyomok! Bo meg 28-at. Azt mondták, nagyon ügyes voltam, a szurit meg se éreztem, épp a doktorbácsitól kapott finom jutifalatokat ettem, mikor belém szúrta a tűt. Egy egész zacskó tápot kaptam a végén a jó magaviseletemért. 
Igenigen, tudom gazdi... megint szólt, h írjam le a rosszaságaim is...:) 
Tegnap délelőtt Ricsi főnöknél voltunk kiképzésen. Gazdival vmi papírokat írogattak alá és ha már ott voltunk, dolgoztunk is egy kicsit. Először klikkereztünk. A feladat, mint a végén rájöttem, egy tál megkerülése volt. Elején sokat próbálgattam az ülést, fekvést, hátha erre jön a finom virslikarika, de nem. Aztán meg azt hittem meg kell kerülni a tálat és beülni Ricsi főnök mellé. De végül szépen rávezettek a klikk hangok a helyes megoldásra. Utána helyben maradást gyakoroltuk, plédemen. És itt jött elő belőlem a rosszaság.... Nagy nyugiban, lefáradva a sok játéktól, munkától pihentem a pléden, mikor Cooper odajött szimatolni, barátkozni. Engem most zavart a közeledése és lemorogtam...:$ Hirtelen a hátamon fekve találtam magam:| Éreztem, hogy viselkedésem nem volt nagyon helyénvaló...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése