2012. december 3., hétfő

1 éves lettem!








Ma egy éves lettem. Hihetetlenül gyorsan eltelt ez az év. Rengeteg kaland, élmény van már mögöttem.
Nem is tudok nagyon mit írni a meghatódottságtól. Köszönöm Nektek a köszöntést, a bulit, hogy riportert is hívtatok és a nagyon finom tortát!!! :)) Farokcsóva mindenkinek!!!!

2012. november 19., hétfő

2012. november 9., péntek

Próbavizsga

Gazdival mostanában többször voltunk a Margitsziget nevű helyen. Nekem (és neki is) bejött. Könnyen megközelíthető, egyszerű a parkolás, tele van hatalmas rétekkel és használható járdákkal. Tehát mindkettőnk igényeinek megfelel :) Ma Évi is velünk jött. Vmi olyasmiről beszélgettek a kétlábúak, hogy most jól le kell engem futtatni, mert délután próbavizsga:O Az meg mi?? Kérdeztem magamban. Én amúgy is úgy gondolom, h engem mindig le kéne futtatni, ugyanis imádok száguldozva rohangálni fel alá, kutya, labda után, vagy akár csak úgy céltalanul, mások szerint "eszetlenül" futkározni. Tettünk egy jó nagy kört a szigeten, megálltunk büfézni is, ahol gazdim hot-dog végét megkaphattam. Na már ez gyanús volt nekem.....
Séta végén autóba pattantunk és irány a Lurdy ház. Ide gyakran járunk gyakorlatozni, meg tücsköket venni - most már csak Gerinek (mert Poldi, azaz mostmár Gonzi, elköltözött tőlünk egy luxuslakosztályba). De vmi nem olyan volt, mint szokott lenni. Ricsi főnök várt minket a parkolóban, azonban most nem Cooperékkel, hanem egy mappával a kezében :O. Én ki se szállhattam egy jó darabig, amíg a többi kétlábú meg nem érkezett. Jó nagy tömeg összeverődött, voltak vagy 6-7-en. Előkerült egy kamera is, amit egy Zita nevű kedves lánynak adtak a kezébe. Ő az egyik új önkéntesünk az Egyesületnél. Ricsi főnök szájából elhangzott a "KEZDHETJÜK" szó, és a kamera beindult, elkezdődött a próbavizsga nevű izé. 
Első feladat: autóból való biztonságos kiszállás. Ebben profik vagyunk gazdival: ketrecajtó nyílik, én várok a "jöhetsz"-re majd ugrás után rögtön le kell feküdni az autó mellé, és így várni, amíg gazdi kicuccol az autóból és lecsukja a csomagtartót. Utána jött a hámfelvétel, nah azt utálom :S De hiába próbáltam a kerekesszék mögé bújni, vhogy pár mp-en belül rámvarázsolódott a hám. Erre azért még gyakorolnunk kell. Nekem, h jobban el tudjak menekülni a hám elől, gazdinak meg hogy ne akarjak elmenekülni :D Nehéz meccsek ezek....:P
A pórázon pisiléssel semmi gond nem volt, elsőre ment. Ricsi főnök aggodalmaskodott, h oké, de szabadon futkározáskor nem szabad ám újra! Gazdival meg összenevettünk, h ja, majd én fogok csak úgy pisilgetni, aki sokszor elfeledkezik róla a nagy szaglászás, játék közben és úgy kell rám szólni lakásba menetel előtt, h nehogy elfelejtsem elintézni az elintéznivalókat:D
Kuku volt a másik kutya, akivel először pórázon találkoztunk. Ez a feladat nekem a hétköznapokban nagyon nehéz, de most annyian lestek, úgy meg voltam illetődve, hogy tökéletesre teljesítettem a feladatot. Utána jött egy szabadon rohangálás, játszás, közben volt egy behívás, ami szintén elsőre sikerült. Így a kinti részt teljesítettük is.
A csapat bevonult a bevásárlóközpontba. Vizsgafeladat a forgó ajtón való áthaladás, liftezés, ezek simán mentek. Ültetésből behívás, idegen simogatása is pipa. Áthaladtunk az éttermi részbe, az asztalunkig még kétszer le kellett ülni, meg feküdni random szerűen. Ricsi főnök nehezített verziót adott nekünk. Azt mondta, menjünk el mi gazdival ételért. Mert hogy csak úgy leülni valahol nem nagy dolog. Talán azt hitte, hogy nem tudok ellenállni az íncsiklandó illatoknak, vagy legalábbis kissé kezelhetetlenné válok. De én ehelyett kb elaludtam, amíg vártam, hogy kiszolgálják gazdit :D. De hogy nehogy azt higgyétek, hogy én tökéletes vagyok, vagy hogy csak a jókat írom le, a következő feladatnál kudarcot vallottam. Az asztalról leeső falat olyan gyorsan tűnt el a gyomromban, hogy csak na :D Szerintem teljesen megérdemeltem az előző, szinte hibátlan feladatokért. Ricsi főnökék azonban nem így gondolták:( A feladat ismétlésekor gazdim eléggé egyértelművé tette számomra, hogy nem érdemes megenni az a finom falatkát...A Lurdy egy nyugodtabb részébe mentünk, ahol fel kellett vennem egy kulcscsomót, ami nekem szokott menni, de itt egy idegenét kellett :S Ami nem akaródzott és ezt úgy fejeztem ki, hogy össze vissza dobáltam... Tárgyválasztásnál még nem megy a sorrend (azaz ha gazdim letilt egy tárgyról, a másik behozatalát ajánljam fel) inkább mindent gyorsan becipelek. Itt is meggyűlt a bajom az idegen ember tárgyával... érdekes tapasztalat volt ez gazdiéknak. Kezdtem nagyon elfáradni eddigre már, az az igazság. Kosárcipelésnél folyton pattogtattam a kosarat. Sose ejtettem el, vagy lassítottam a séta ütemét, de azért állítólag nem szép látvány... viszont szerintem mókás :)  A mosdó előtt várakozással nem volt gond, és a kosárküldés is remekül ment. Eddigre viszont én hulla fáradt lettem, szerencsére hamar egy boxba kerülhettem pihenni. Villanykapcsolást otthon profin prezentáltam már Ricsi főnöknek, úgyhogy ez most kimaradhatott. Amit még gyakorolnunk kell a vizsgára, a hangadás parancsra, ajtónyitás és a tárgy feladása egy magasabb pultra (ezeket még nem tanultuk egyáltalán), a tárgyválasztás pontosítása. Meg persze mindent, hogy stabil legyen a munkám. 
Köszönöm mindenkinek a segítséget, hogy idáig eljutottam! Én büszke vagyok Rátok és Magamra :D

2012. október 23., kedd

Pár dolog össze vissza

Sziasztok! Újra itt. 
Egy kis összefoglaló az elmúlt hónapból.
Sokat nőttem, sajna nem csak magasságra, hanem széltébe is. Már 20 kiló körül mozog a súlyom. Gazdi szerint ez azért van, mert most Nekem kell eltakarítanom a maradék kajákat is, nem csak a tápot eszem. Ennek mondjuk én roppant mód örülök és a kis gömbi testalkatommal sincs semmi bajom :P
Múlt héten elvittek kutyakozmetikushoz is, életemben először. Mit ne mondjak, be voltam szarva rendesen, ugyanis egy helyen van az állatorvosi rendelővel, ahol a műtétet is végezték rajtam, amiről nincsenek túl jó emlékeim...Gazdim ezért alaposan felkészült, és nagy adag lecsókolbászt tett a dummyba, a megszokott tápszemek mellé. A kozmetikus lány nagyon szimpatikus volt, türelmesen közelített felém. Kedves szavakkal próbált nyugtatni, de igazából a kolbászkarikák hatottak rám jobban :) Egy asztalra kellett felülni/állni és ott fésülgetett kb egy órán keresztül. Hatalmas kupac szőrtől szabadított meg, aminek gazdi azért is örült, mert ezek nem a lakásában szóródnak majd szét...:P És én is megkönnyebbülve/felfrissülve éreztem magam a trimmelés után. Ajánlom minden labradoodle társamnak! :)
Mostanában dupla képzésre járok, ugyanis Ricsi főnök úgy döntött, mi is csatlakozzunk a terápiás vizsgára felkészítő foglalkozásokhoz (főleg mert a mi otthonunkban tartják:D)  Azt még nem döntötték el gazdival, hogy vizsgázni is fogok-e. Ez attól is függ, hogy hogy haladok a tanulásban. A májkrémes feladat elég nehéz.... nagyon kell koncentrálni, hogy a végén se jutalmazzam meg magam a kenyérből :)) A csoportos ráközelítéssel, a kiborítós résszel nincs semmi problémám. Mással játszós feladatot is jól csinálom. Gyúrni kell még a hámfelvételre, mert azért mostanában hisztizni szoktam. Erre gazdim lépése: egy hétig csak hámban kaptam enni :S Kegyetlen, mi?? Egyszerűen nem éri meg a hiszti, mindig erre jutok... 
A mozgássérült-segítős feladatok viszont egyre szebben mennek. Már nem dobálom mindig az átadott tárgyakat, hanem szépen felveszem, tartom a számban, leülök és kérésre gazdim ölébe/kezébe teszem. Villanyt profin megtanultam kapcsolni, azzal nem lesz gond. Kosárcipelésnél kezdek leszokni arról, hogy pattogtatom a földön. Szerintem vicces volt amúgy, de gazdim rosszallását fejezte ki ezen technikám ellen... Tárgyküldés is sima ügy. Hátra van még az ajtó nyitás (húzás) megtanulása, a parancsszóra ugatás illetve a tárgyválasztós feladat precízebbé tétele. 
De a legnagyobb feladat gazdim szerint most nem is ezeknek az akcióknak a megtanulása, hanem hogy nyugodtan tudjak viselkedni, minden körülmények között. Ez sajnos még nem megy mindig. Amikor megérkezik hozzánk vki, akkor már tudok nyugodtan a seggemen maradni, felfogtam, h nem az én dolgom üdvözölni a vendégeket, legyen az ember vagy kutya. De ha mi érkezünk valahová, akkor eléggé túl tudom pörgetni magam az izgatottságtól, nehezen tudok arra koncentrálni, amit gazdim mond.Úgy érzem, ebbe még sok energiát kell fektetnie gazdinak és persze nekem. Mert hát végül mindig megéri megfelelni neki, a jutalom és az elismerés sose marad el :)

2012. augusztus 29., szerda

Úszás

Az úszás az új hobbim, nagyon megszerettem. Eleinte persze féltem tőle, mint sok mindentől, de Bo nagy lelkesedése a víz iránt hamar átragadt rám is. Ebben a nagy hőségben pedig különösen jól esik csobbanni a hűs vízben. Persze gazdi itt sem engedi, h csak úgy eszeveszetten rongyoljunk a habokba, előtte mindig le kell nyugodnunk, dolgozni kicsit valamit és csak utána jöhet a vízben labdázás. A képek szerintem magukért beszélnek, nem is pötyögök tovább:)


tárgytartás gyakorlása a Dunaparton, jutalom az úszás volt:)

nem lehet mindig pörögni pörögni....

Marci barátomék is elkísértek egyik alkalommal
nah dobod már a labdát gazdi??
kutyaúszás...

hozom a labdát!

juhuuuuu


nem vagyok túl vastag... :D
Egyik alkalommal a Soroksár-i Dunánál voltunk, ahol az úszós kirándulás levezetésképp átkompoztunk a túlpartra is. Eléggé hangos volt, meg furán mozgó talaj a vízen, de szememet a kajára szegeztem és ez segített legyőzni a félelmem. Na meg h láttam gazdin, h nincs ok a pánikra, Ő halálos nyugalommal utazott ezen a fura járművön, így én is hamar megszoktam.






2012. augusztus 26., vasárnap

2012. augusztus 1., szerda

Rossz vagyok, és?? 2.

Szóval ott tartottam, hogy mostanában elég sok borsot török a kétlábúak orra alá. Az előző bejegyzésben említett tökéletes bosszúmat előszeretettel alkalmazom azóta is, csak néma változatban. Mesélek pár példát: gazdival tárgyalásra mentünk a Lurdy házba, kedvenc tápunk forgalmazójával. Minden rendben is ment, én szépen becipeltem a kosarat, majd lefeküdtem gazdim mellé az asztalnál. Ők letárgyalták a dolgokat, én meg nyugiban nézelődtem, elégedetten fogadtam a dicséreteket, h milyen ugyes, okos, cuki kutya vagyok. De ezt egy idő után meguntam, elegem lett, h velem senki se foglalkozik :( De nem szóltam.... Gondoltam majd visszaadom én ezt! Mikor végeztek gazdiék, és indultunk volna Kennyket(tücsköket) venni a gekkóknak, akkor gondoltam úgy, h vmit kapjanak cserébe a sok unatkozásért... Gazdi eldobta a dummyt, mondván milyen szépen nyugiban várakoztam, ezért jár a jutalom. Én felkeltem, és majdnem elgyengültem, elindultam a dummyért, de időben kapcsoltam! és gyorsan összegörnyedtem, h jajjj, én nem tudok, fáj a hasam... Gondoltam az idegen ember (akivel gazdi tárgyalt) csak beveszi és megsajnál, bújtam is hozzá, mindent beleadtam. De gazdám gyorsan leszerelt, h fejezzem ezt be, szedjem össze magam! Hihetetlen, h nem lehet átverni sehogy sem.... Ezt előadtam egy másik helyen is, ahol szintén unatkozni kellett az asztal alatt. Itt is egy számomra ismeretlen emberrel (Bettivel) volt gazdi, gondoltam bepróbálkozom előtte is, de semmi.... Úgyhogy a végén feladtam az elveim, és az élelemért cserébe bemutattam röviden a kedves lánynak, h miket is tudok már, mint segítőkutya :)
 
Viszont ami végleg elvette a kedvem a hasfájós játéktól, az a következő történethez köthető. Egyik reggel sikerült felmérgesítenünk gazdit azzal, h Boval ugatva, őrjöngve kirongyoltunk az udvarra a szomszéd kutyához. Kaptunk leszidást rendesen mind a ketten. Sarokba lettünk zavarva és ott várhattuk a sorsunk. Én viszont nem tartottam jogosnak ezt a súlyos leszidást és gondoltam visszavágok. Mikor gazdi magához hívott minket, h most már megbocsát, és légyszi vegyük fel neki a zoknit, akkor jött a szokásos műsorom, én nem tudom, mert fáj a hasam. Bo persze rögtön felkapta, ő okosabb volt (így utólag belátom én is), mert tudta, most aztán szót kell fogadni, ha nem akarunk keményebb büntetést. Én viszont megmakacsoltam magam, és semmilyen szép kérésnek sem engedtem, csak tiltakoztam(hasfájást színlelve). Eredmény: ketrecbe lettem zavarva...egész napra! :O :S:S Tudtam én, h túllőttem a határon, egy szavam se volt egész nap a boxban...Másnap gazdi esélyt sem adott, h újra hibázzak, tudja jól, h mi a gyenge pontom... Igen, a klikkerelés. Ezt imádom a világon a legjobban, nagyon be tudok tőle pörögni, lelkesedni. Úgyhogy okosan ráklikkerelt a tárgyfelvételre, sőt fokozta, a tárgykiválasztásos gyakorlatot is csináltuk aznap többször. Azóta ezzel nem volt problémám :)
De már töröm a fejem az újabb kihívásokon, mármint gazdi részére :D:P




2012. június 30., szombat

Rossz vagyok, és?? 1.

Ketrecbe lettem küldve gondolkodni, így most van időm blogot írni. Meg igazából gazdi folyton szgépezik, sose enged ide :( 
Az elmúlt hónapban elég sok változáson estem át, mint azt legutóbbi bejegyzésemben is olvashattátok már. Persze ezt mások gondolják így. Szerintem minden teljesen rendben van velem. Ha akarok dolgozok, ha akarok nem. Ha akarok szót fogadok, ha akarok nem. Mi ezzel a baj?? 



De menjünk csak vissza a kezdetekig. Legutolsó írásom után pár nap betegszabadságon voltam, ugyanis meglátogattuk Pozsonyi dokiékat, és ott történt valami. Gyanútlanul sétáltam be a rendelőbe, eddig sok trauma ott nem ért. Most viszont bementem és mikor kijöttem, egy nagy vágás volt a pocakomon :O Nem értettem semmit, hisztiztem, reklamáltam is rendesen, h ez meg mi a fene???? Az első nap szörnyű volt, nagyon nem is emlékszem igazán, de sokat sírtam ríttam, azt tudom. Másnap már jobb volt, étvágyam is megjött, sétálni is tudtam menni Boékkal. De néha azért eszembe jutott, h mit tettek velem és h ennek tulajdonképpen fájnia kéne és olyankor mindig mások tudtára hoztam, h milyen rossz is nekem. Sajnos gazdi és Ricsi főnök átláttak rajtam hamar, és erről mindenkit hamar felvilágosítottak, h nem kell bedőlni nekem. Így én is gyorsan túlléptem ezen és inkább játszottam a többiekkel vagy dolgoztam az ételért. Hogy ne birizgáljam a varratokat, kaptam egy szép narancssárga pólót szomszédNánditól. Szerintem nagyon jól állt nekem, bár többen megszóltak, h úgy nézek ki, mint egy csöves:D














Már pár napja semmilyen panaszom nem volt, ezért gazdi úgy döntött, h menjünk mi is a Lurdy házba a többiekkel képzésre. Nem is volt semmi gond, egészen addig, amíg Ricsi főnök rám nem szólt, h ne egyem meg a földre ejtett finom sültkrumplit. Nah ez felnyomtam bennem a pumpát. Mégis mit képzel?? Úgyhogy elkezdtem törni a kis buksim egy jóféle megtorláson. Azt hiszem, sikerült is megtalálnom a tutit:P Az asztal melletti nyugis fekvésből felkelve, elindultunk a mosdók felé. És nekem ekkor hirtelen iszonyatos fájdalmaim lettek.... Összegörnyedtem, és ha lépnem kellett, ordítottam. Igen, ott fent, a Lurdy közepén, hogy mindenki jól láthassa, engem itt kínoznak, kérem szépen. Semmivel nem tudtak meggyőzni, h tudok járni, úgyhogy végül gazdi megelégelte a jelenetet és felvett az ölébe. Az akcióm tehát teljes sikert aratott, bosszúból sikerült nagyon beégetnem gazdiékat, remélem tanulnak belőle! Mondjuk, kicsit azért elárultam magam később, h csak színjáték volt a fenti műsor, ugyanis mikor lementünk a garázsba tréningezni, már megint semmi bajom nem volt, úgy pörögtem, ugrándoztam, ahogy szoktam.

-folyt. köv-


2012. június 21., csütörtök

Kamaszkor, hát itt vagy végre!

Pár hete elkezdett megváltozni a viselkedésem. Eddig én voltam a tökéletes kutya, velem példálóztak, h milyen kicsi és mennyi mindent tud, és milyen fegyelmezett! Nah ez jelentem sikeresen elmúlt :D Mondtam én nektek, h ez is eljön majd....
Valahogy így kezdődött: ahol lakunk, van egy hatalmas kert, a garázssor mögött. Ide szoktunk néha járni gazdival-Boval tréningezni, játszani, vagy csak heverni a fűben. De a szabály az, h mi Boval egyedül sose mehetünk, csak emberi felügyelettel. Én néha megfeledkezem erről és vhogy hátra kerülök szaglászás közben, de Bo hívására (ugat egyet gazdi kérésére) már rögtön rongyolok is vissza mindig. Aztán egyszer csak hiába hívott, "nem hallottam". Gazdiék ezt nem hagyták annyiban és utánam eredtek... És legnagyobb felháborodásomra megzavartak ama csodás elfoglaltságomban, h túrtam a földet egy kis,...szóval, macskakakáért, igen, erre kaptam rá mostanában. De vhogy senki nem akarja megérteni, h milyen jó kis hobbi az, ha a kutya élelem után kutat, szimatolgat a földön, pedig igenis az!! Igyekszem is minél gyakrabban hódolni neki. Azóta ha sétálunk kint az utcán, és én szabadon vagyok, semmi más nem érdekel, csak a terep aprólékos felszimatolása, esetleges táplálékszerű dolgok megevése. Ezért gazdi úgy döntött, h akkor most nincs szabadon engedés egy darabig. Amit mondjuk én nem bánok, mert pórázon is szeretek menni, akkor is kapok kaját, ha szépen megyek, úgyhogy nekem mindegy:D Nem nagy büntetés:P És hát itt a lényeg, rákaptam a rosszalkodásra, engedetlenségre, nemtörődömségre, leszaromságra, azaz elkezdtem igazán kamaszodni. Egyre többször megyek a saját fejem, még inkább orrom! után, a helybenmaradásom is, amire eddig olyan büszkék voltak, szépen elmúlt, mert egyszerűen nincs időm fekve kivárni a történéseket, Ti ugye megértitek? Gazdiáék sajna nem :(
Egyik reggel azt hiszem betöltöttem azt a bizonyos poharat....kiszöktem a házból a kertbe....ilyet eddig sose csináltam, szigorúan betartottam, h nem ugrom át a jelzés szerűen kapuba tett ládát. Gazdim utánam rongyolt, kaptam pár palackot a nyakamba :S és a ketrecben találtam magam... ott is maradhattam gondolkodni fél napig:S:S:S Bevallom, először úgy kezeltem a helyzetet, mint eddig, egy kis bünti leszidás, úgy csinálsz mintha megbánnád, aztán folytatódik minden. De most komolyan gondolták a dolgot, mert mikor azt hittem, h szabadulok, kiderült, h csak pisilni mehettem ki, utána visszakerültem tovább gondolkodni a történteken. És én gondolkodtam...
Hogy meddig tart, nem tudom, de most megint inkább jól viselkedek, és igyekszem gazdit kiengesztelni a történtekért, sokat bújok hozzá simiért, mindig vele akarok lenni, szépen, lelkesen dolgozok neki és a kajának:P

2012. június 13., szerda

"Tart!"


Eddigi "pályafutásom" során ez volt az egyik legnehezebb tanulnivaló. Felvenni, odaadni vmit nem nagy kunszt. De megtartani ezeket a szádban már kemény dió. Inkább rágcsáltam, dobáltam, v épp a számba se akartam venni. Mikor Ricsi főnöknél voltunk nyaralni Bo-val, elkezdtük a tartás alapjait a főnökkel tanulni. Talált a fejemen egy pontot, amire ha rátette az ujját, akkor a dolgok a számban maradtak :D Gazdival közösen azonban vhogy nem sikerült ezt az akciót megvalósítanunk. Aztán a táborban volt egy 3 perces tartás tréning, ami annyira belém égett, h azóta stabilan megtartok mindent a számban, "pontozás" nélkül is. Ezen mindenki nagyon csodálkozik, mert igazából abban a 3 percben se remekeltem nagyon, azóta mégis profin megy. Persze a titkom nem árulom el nekik:P agyaljanak csak, mi lehet az oka.

2012. május 20., vasárnap

kisbarátom Marci


Ő Marci, a barátom, a szomszédból. Pontosabban fogalmazva egymás terápiás barátai vagyunk. Én segítek Neki, hogy megtanulja, nem kell félni a kutyáktól, ő pedig tanítja nekem, h nem kell félni a gyerekektől. Ugyanis én bevallom, nem nagyon kedvelem az aprónépet. Nem akarom bántani őket, vagy ilyesmi, de zavar a folytonos nyüzsgésük, rohangászásuk, visítozásuk, ilyenkor inkább gazdi közelében(legszívesebben az ölében, de ezt módszeresen nem engedik :( ) tartózkodom. Marcit viszont bírom, ő nem erőszakos, ad időt nekem, h feloldódjak a társaságában és én kezdeményezzek közös játékot, v épp simogattatást.
Több közös dolog is van bennünk, de a legnagyobb szerintem, h mindketten oda vagyunk Bo-ért és csodálattal tudjuk nézni minden ténykedését:DD Marcival van egy nagy közös haditervünk. Szerintem hamar kitaláljátok majd, h ki a terv kiötlője...Szóval én úgy csinálok majd, mintha még félnék a gyerekektől, Marci pedig még nő egy kicsit, hogy tudjon tápszemeket adni nekem. És akkor majd az emberek sokszor megkérik, h adjon nekem enni, hátha elmúlik a félelem. Hát nem csodás ötlet? :D Bo mesélte, h azért is jók a kisgyerekek, mert általában mindig van a kezükben valami ennivaló, és pont a mi(kutyák) magasságunkban tartják. Ő is rendszeresen szerez így kaját gazdim unokahúgaitól. Persze ettől a felnőttek nem boldogok, de mi kutyák és gyerekek jó mókának tartjuk. Ezért is vagyok motivált jó kapcsolatot kiépíteni Marcival, szerintem ő is kapható lesz erre :D De hogy ne gondoljátok, h annyira önző vagyok (szerintem hívjunk inkább csak folyton éhesnek:P), Marcinak is van előnye a kapcsolatunkból. Például sokszor mesélik a szülei, hogy mi Boval könnyen fel tudjuk vidítani, még akkor is, ha már sírdogál vmiért. Én is látom, milyen nagy vigyorokat tudunk csalni az arcára :)


Közös érdeklődési körünk a tárgyak felé is irányul, de nem szoktunk veszekedni. Mivel elég sok cuccom van, mindenki talál magának játékot. Ő is, én is abban a korban vagyunk, h főleg a szánkkal vizsgálgatjuk a világot. A különbség annyi, h Ő ki fogja nőni, én meg valószínű, h nem:P  Gazdi azért reménykedik, h legalább azt ki fogom nőni, h meg is eszem a dolgokat, legyen az bármi (de tényleg bármi :S :D)
Én épp most tanulom a tárgytartást, de Marci ebben még előttem jár, látjátok milyen ügyes? :)



Ha nem figyelek oda, néha azért már nekem is megy :)













Ezen a képen Bo Nándit mutatja be Nektek, Ő Marci gazdája, upsz, akarom mondani apukája :)






Bo amúgy igazi bébiszitter típus, mindent eltűr a gyerekeknek, és nagyon figyel is rájuk, nehogy valami bajuk legyen. Szerintem én sose leszek ilyen....Dehát Bo legjobb, ugye :)


2012. május 16., szerda

Agility

Bo a legjobb!
várok a soromra
Ma szuper buliba csöppentünk a csajokkal. Ricsi főnök elhívott minket agility edzésre. Nekem eddig fogalmam se volt róla, h ez micsoda, bezzeg Bo tudott róla mindent. Ő nagyon imádja, profi is benne. Ezt be is mutatta, szinte szó nélkül tudta, mikor mi a feladat, tökéletes köröket futott. Pedig állítólag már két éve nem edzett, de ez egyáltalán nem látszott rajta. Ebben is Ő a példaképem. Remélem gazdi egyszer rám is ilyen büszke lehet. Sajnos Bonak fájnak a lábai, ezért csak lightosan edzhet, mini akadályokon, kevés ugrálással, de Vera edző figyel rá és összeállított neki egy kímélő edzéstervet. Bo pedig láthatóan nagyon hálás minden egyes kis edzési lehetőségért. Jó volt nézni, milyen boldog:)

Vera az edzőnk, szimpatikus, kedves lány, bár én inkább csak a kajára és gazdira figyeltem. Ez jellemző am rám, szokták is mondani, h leszarok mindenkit, pedig nem, csak vannak fontossági sorrendek :P 
A kúszó nevű akadállyal kezdtünk. Ezt ismertem már kicsit a kutyaovis foglalkozásokról.
itt a kajaa!
hol a kaja
Először csak kis kúszón és egyenesen kellett átmenni, ráadásul már az induláskor láttam a végén gazdit és a kajás zsákot, tehát nem gondolkodtam sokat és a jutalomért robogtam is át rajta. Aztán nehezedett a feladat, nyúlt a kúszó és kanyart is tettek bele. Alap esetben lehet megtorpanok egy ilyen, nagy bátorságot igénylő feladatnál, de már annyira fel voltam pörögve, h nem volt időm gondolkodni a szűk, zárt térben rám váró veszélyeken, áttepertem rajta a kint váró étel reményében. Vera edző is éppen hogy csak elkapott a fényképezővel, olyan gyorsan rohantam.

A hasam gyors tempót diktál mindig:P
felveszem a start pozíciót

Utána következett a botot átugrálós akadály. Ezt is szépen felépítette Vera edző. Először leültetett gazdi az egyik oldalon, átment a zsákmánnyal a másik oldalra és hívott. A legrövidebb út az ételhez a bot átugrásával vezetett, így menet közben át"hoppoltam" simán.




jövőőőők


előőőőreee!!!

A következő lépésben egy oldalon ültünk gazdival és az átdobott zsákért kellett hoppolni, majd körben visszajönni a zsákkal a jutalmazásért. Ez úgy nehezült, h egyszer jobbra, egyszer balra kellett visszafordulni hoppolás után. Gazdi ezt a kerekesszékének állásával és a dummyval mutatta nekem.


hopp és balra kifordulás
Végére igazán belejöttem, ugráltam szépeket, messziről küldve, sőt már két akadályon keresztül is.
hát ez nagyon jó móka volt! :)