2012. június 30., szombat

Rossz vagyok, és?? 1.

Ketrecbe lettem küldve gondolkodni, így most van időm blogot írni. Meg igazából gazdi folyton szgépezik, sose enged ide :( 
Az elmúlt hónapban elég sok változáson estem át, mint azt legutóbbi bejegyzésemben is olvashattátok már. Persze ezt mások gondolják így. Szerintem minden teljesen rendben van velem. Ha akarok dolgozok, ha akarok nem. Ha akarok szót fogadok, ha akarok nem. Mi ezzel a baj?? 



De menjünk csak vissza a kezdetekig. Legutolsó írásom után pár nap betegszabadságon voltam, ugyanis meglátogattuk Pozsonyi dokiékat, és ott történt valami. Gyanútlanul sétáltam be a rendelőbe, eddig sok trauma ott nem ért. Most viszont bementem és mikor kijöttem, egy nagy vágás volt a pocakomon :O Nem értettem semmit, hisztiztem, reklamáltam is rendesen, h ez meg mi a fene???? Az első nap szörnyű volt, nagyon nem is emlékszem igazán, de sokat sírtam ríttam, azt tudom. Másnap már jobb volt, étvágyam is megjött, sétálni is tudtam menni Boékkal. De néha azért eszembe jutott, h mit tettek velem és h ennek tulajdonképpen fájnia kéne és olyankor mindig mások tudtára hoztam, h milyen rossz is nekem. Sajnos gazdi és Ricsi főnök átláttak rajtam hamar, és erről mindenkit hamar felvilágosítottak, h nem kell bedőlni nekem. Így én is gyorsan túlléptem ezen és inkább játszottam a többiekkel vagy dolgoztam az ételért. Hogy ne birizgáljam a varratokat, kaptam egy szép narancssárga pólót szomszédNánditól. Szerintem nagyon jól állt nekem, bár többen megszóltak, h úgy nézek ki, mint egy csöves:D














Már pár napja semmilyen panaszom nem volt, ezért gazdi úgy döntött, h menjünk mi is a Lurdy házba a többiekkel képzésre. Nem is volt semmi gond, egészen addig, amíg Ricsi főnök rám nem szólt, h ne egyem meg a földre ejtett finom sültkrumplit. Nah ez felnyomtam bennem a pumpát. Mégis mit képzel?? Úgyhogy elkezdtem törni a kis buksim egy jóféle megtorláson. Azt hiszem, sikerült is megtalálnom a tutit:P Az asztal melletti nyugis fekvésből felkelve, elindultunk a mosdók felé. És nekem ekkor hirtelen iszonyatos fájdalmaim lettek.... Összegörnyedtem, és ha lépnem kellett, ordítottam. Igen, ott fent, a Lurdy közepén, hogy mindenki jól láthassa, engem itt kínoznak, kérem szépen. Semmivel nem tudtak meggyőzni, h tudok járni, úgyhogy végül gazdi megelégelte a jelenetet és felvett az ölébe. Az akcióm tehát teljes sikert aratott, bosszúból sikerült nagyon beégetnem gazdiékat, remélem tanulnak belőle! Mondjuk, kicsit azért elárultam magam később, h csak színjáték volt a fenti műsor, ugyanis mikor lementünk a garázsba tréningezni, már megint semmi bajom nem volt, úgy pörögtem, ugrándoztam, ahogy szoktam.

-folyt. köv-


2012. június 21., csütörtök

Kamaszkor, hát itt vagy végre!

Pár hete elkezdett megváltozni a viselkedésem. Eddig én voltam a tökéletes kutya, velem példálóztak, h milyen kicsi és mennyi mindent tud, és milyen fegyelmezett! Nah ez jelentem sikeresen elmúlt :D Mondtam én nektek, h ez is eljön majd....
Valahogy így kezdődött: ahol lakunk, van egy hatalmas kert, a garázssor mögött. Ide szoktunk néha járni gazdival-Boval tréningezni, játszani, vagy csak heverni a fűben. De a szabály az, h mi Boval egyedül sose mehetünk, csak emberi felügyelettel. Én néha megfeledkezem erről és vhogy hátra kerülök szaglászás közben, de Bo hívására (ugat egyet gazdi kérésére) már rögtön rongyolok is vissza mindig. Aztán egyszer csak hiába hívott, "nem hallottam". Gazdiék ezt nem hagyták annyiban és utánam eredtek... És legnagyobb felháborodásomra megzavartak ama csodás elfoglaltságomban, h túrtam a földet egy kis,...szóval, macskakakáért, igen, erre kaptam rá mostanában. De vhogy senki nem akarja megérteni, h milyen jó kis hobbi az, ha a kutya élelem után kutat, szimatolgat a földön, pedig igenis az!! Igyekszem is minél gyakrabban hódolni neki. Azóta ha sétálunk kint az utcán, és én szabadon vagyok, semmi más nem érdekel, csak a terep aprólékos felszimatolása, esetleges táplálékszerű dolgok megevése. Ezért gazdi úgy döntött, h akkor most nincs szabadon engedés egy darabig. Amit mondjuk én nem bánok, mert pórázon is szeretek menni, akkor is kapok kaját, ha szépen megyek, úgyhogy nekem mindegy:D Nem nagy büntetés:P És hát itt a lényeg, rákaptam a rosszalkodásra, engedetlenségre, nemtörődömségre, leszaromságra, azaz elkezdtem igazán kamaszodni. Egyre többször megyek a saját fejem, még inkább orrom! után, a helybenmaradásom is, amire eddig olyan büszkék voltak, szépen elmúlt, mert egyszerűen nincs időm fekve kivárni a történéseket, Ti ugye megértitek? Gazdiáék sajna nem :(
Egyik reggel azt hiszem betöltöttem azt a bizonyos poharat....kiszöktem a házból a kertbe....ilyet eddig sose csináltam, szigorúan betartottam, h nem ugrom át a jelzés szerűen kapuba tett ládát. Gazdim utánam rongyolt, kaptam pár palackot a nyakamba :S és a ketrecben találtam magam... ott is maradhattam gondolkodni fél napig:S:S:S Bevallom, először úgy kezeltem a helyzetet, mint eddig, egy kis bünti leszidás, úgy csinálsz mintha megbánnád, aztán folytatódik minden. De most komolyan gondolták a dolgot, mert mikor azt hittem, h szabadulok, kiderült, h csak pisilni mehettem ki, utána visszakerültem tovább gondolkodni a történteken. És én gondolkodtam...
Hogy meddig tart, nem tudom, de most megint inkább jól viselkedek, és igyekszem gazdit kiengesztelni a történtekért, sokat bújok hozzá simiért, mindig vele akarok lenni, szépen, lelkesen dolgozok neki és a kajának:P

2012. június 13., szerda

"Tart!"


Eddigi "pályafutásom" során ez volt az egyik legnehezebb tanulnivaló. Felvenni, odaadni vmit nem nagy kunszt. De megtartani ezeket a szádban már kemény dió. Inkább rágcsáltam, dobáltam, v épp a számba se akartam venni. Mikor Ricsi főnöknél voltunk nyaralni Bo-val, elkezdtük a tartás alapjait a főnökkel tanulni. Talált a fejemen egy pontot, amire ha rátette az ujját, akkor a dolgok a számban maradtak :D Gazdival közösen azonban vhogy nem sikerült ezt az akciót megvalósítanunk. Aztán a táborban volt egy 3 perces tartás tréning, ami annyira belém égett, h azóta stabilan megtartok mindent a számban, "pontozás" nélkül is. Ezen mindenki nagyon csodálkozik, mert igazából abban a 3 percben se remekeltem nagyon, azóta mégis profin megy. Persze a titkom nem árulom el nekik:P agyaljanak csak, mi lehet az oka.