2012. április 24., kedd

Egy hét alatt lettem kosárcipelő

Egy hete kaptunk egy csomó kosarat, támogatásból, így gazdi úgy döntött, kezdjem el én is a kosárcipelést tanulgatni. Ha rendszeresen olvastok, akkor ismertek és sejtitek, h hogy indultam neki a dolognak :D Igen, először lázadtam, h ez meg mi a fene, pfejj, meg nem fogom, inkább ugatom, böködöm, rángatom, dobálom, de fel nem veszem! Aztán jött Bo és megmutatta a jutifalathoz vezető "fogást" :) Először már azért jött a nagy dicséret, h felvettem a földről. Roppant büszke voltam magamra, egy két sikeres akció után nem akartam leállni, végül gazdi feltette a polcra a kosarat, h ne tukmáljam mindig rá :D Igazából ezt Bo-tól láttam, Ő is mindig gazdi után hurcibálja a kosarat, ha kérik, ha nem :D Másnap Ricsi főnökkel voltunk képzésen a Lurdy Házban. Ott már az volt a feladat, hogy a főnök kezéből kellett kivenni, és elvinni gazdinak. Eleinte folyton a kosár oldalát akartam megfogni, csak nehezen esett le, h a fülénél kell. Legközelebbi kosártréningem a kutyaovinál volt, itt a sok inger ellenére is tudtam a kajára, bocs, akarom mondani a kosárra koncentrálni :D De ami gazdit is meglepte, az a mai napi tréning eredménye volt. Ugyanis, ma kosárral mentünk sétálni. M ost nem az volt a feladat, h odavigyem neki valahonnan, mert az már profin megy, hanem h mellette vigyem, amikor sétálunk. Egy háztömbnyit mentünk. Az elején kicsit kellett vinni és jött a zsák, aztán ez az idő egyre hosszabb volt. Mire a házunk elé értünk, már bázis kommunikációs fordulókkal nehezített sétálás közben is hosszan cipeltem gazdi mellett kis kosaram. Akkor is, amikor kutya jött szemben! Pedig arra mindig kifigyelek, most meg inkább a kosarat szorongattam. Néha én se értem magam :D Nekem ez a feladat nagyon bejön!

2012. április 15., vasárnap

Mondjuk azt, h nagycsoportos lettem

Szombaton ismét kutyaoviba mentünk, ezúttal Gyöngyi kísért el minket. Megint jóval előbb érkeztünk, mint ahogy a foglalkozás kezdődött. Ricsi főnöktől kapta gazdi ezt az utasítást, h Nekem legyen időm lenyugodni, ne rögtön ugorjak bele a pörgésbe. Mert mikor megérkezünk, én a sok jó emlék miatt, eléggé izgatott vagyok, mennék azonnal a többi kutyához játszani. Szóval le kell nyugtatnom magam, csak akkor jöhetek elő az autóból. Ez jellemző szinte mindenre, más helyzetekben is a nyugodtságot jutalmazzák, már megfigyeltem, csak néha nagyon nehéz... Szóval lenyugodtam, ki az autóból, irány az ovi. Aztán ott várt a nagy meglepetés, új csoportba kerültem :O a nagyobbakhoz. ÁÁÁÁ, nagyon megijedtem, új hely, új és már összeszokott társaság és mennyivel nagyobbak is, brrr. Az első sokk hatására gazdim ölében kötöttem ki, oda próbáltam menekülni. Sajna mindig visszatettek a földre, de ha gazdi mellé (és nem az ölébe) menekültem, akkor Ő mindig megvédett a többiektől, elküldte őket. Olyan jó negyed óra kellett, mire fel tudtam engedni és már messzebbre elmerészkedtem a biztonságot nyújtó kezek és kerekek mellől:) Pórázgyakorlat volt az egyik feladat megint. Most nem ment nekem olyan szépen, mint múltkor, tudjuk be a kezdeti sokknak :P Kellett idő, mire belerázódtam. Aztán pedig versenyt rendeztek a kiképzők. A narancssárga mellényesekkel kellett maradni a pálya egyik sarkában, a gazdik pedig elmentek kicsit messzebb, felsorakoztak egy vonal mögé. Egyszerre elengedtek minket és teljes erőből a gazdihoz kellett futni. Az nyert, aki először ért a sajátjához. Büszkén jelentem, h a versenyt megnyertem!!:P A végén lévő levezetőjátékban már nem féltem a többiektől, bátran elkergetőztem velük. Legközelebb már nem lesz gond, azt hiszem :)

2012. április 1., vasárnap

Kutyaovi

Pár hete elkezdtem kutyaoviba járni. Már háromszor voltam. A Népszigeti kutyasuliban kaptunk lehetőséget, mint NEO tagok, h ingyen járhatunk oviba. Ezért nagy hálával tartozom én is Korom Gáboréknak:) Nekem nagyon tetszik az ovi, végre korom és méretbeli kutyákkal is tudok játszani. Első alkalommal jött velünk Ricsi főnök is, segíteni gazdinak eligazodni az idegen helyen, új szituációban. Illetve Évi is jött velünk, ő mind a 3 alkalommal volt eddig:) Fényképeket is készített, de sajnos gazdi nem találja a "fotoaparatot", eléggé el vagyunk emiatt keseredve. De Ricsi főnök is képezett, azokból kaptok párat :) Visszatérve az ovira, eleinte azért kicsit megszeppent voltam, be kell vallanom. Tartottam az idegen kutyáktól. Én Bo-hoz voltam szokva, vele nagyon jól elvagyunk, de másokkal..., idegenektől kicsit félénk vagyok. Egy 10 perces óvatos ismerkedés után azonban felengedtem és belevetettük magunkat a játékba a többiekkel. Sokat játszunk, de közben tanulunk is. Pl. akármekkora is a hancúr, a bunyó, a kergetőzés a többiekkel, fél szemmel gazdimat kell lesnem, hogy tuti meghalljam, mikor magához hív. Ilyenkor mindig finom falatokkal erősíti meg bennem, hogy jó visszatérni hozzá a haveroktól. Első foglalkozás végére eléggé elfáradtam és bár hallottam h szólít, rá is néztem, de úgy gondoltam, h elég volt a kaja, meg most hagyjon, futok inkább még egy kört. Nah ekkor lett vége a mókának. Rögtön pórázra kerültem és utána már nem is engedtek el a foglalkozás végéig. Ezt a lépést legközelebb jobban át kell majd gondolnom, úgy érzem:D Illetve eddig sikerült is tartanom magam hozzá, mert legutóbb is bár megfordult a fejemben, de gyorsan inkább amellett döntöttem, h gazdi mellé futok, ha hív, így nem veszünk össze, ráadásul még kaját is kapok. Ricsi főnök és a kiképző lányok is megdicsértek, h milyen "jól játszok". Azaz nem vagyok bunkó: ha szól a másik, h túl sok vagyok neki, értem és abbahagyom a bunyót. Pedig néha eléggé be tudom pörgetni magam :D
Legutóbbi foglalkozáson a pórázfegyelem volt a fő téma. Egy hosszú sétára mentünk, és "csak" annyi volt a feladat, h mindenki gazdája mellett halad szépen, laza pórázon. Én erre a feladatra most csillagos ötöst kaptam, mert csak egyszer kétszer kellett korrigálni, amúgy végig gazdira figyelve haladtam mellette. Nem zavart a sok kutya körülöttem, és az ismeretlen terephez tartozó új szagok se. Kérdezték is a kiképzők, h hogy jutottunk ilyen szintre. Gazdi elmesélte, h mi már az elején, mikor még nem jöhettem földön az utcán, már elkezdtük gyakorolni a pórázozást a bázis kommunikációval a lakásban, majd az udvaron, majd a ház előtt és így tovább haladtunk egyre távolabb a háztól, egyre inger dúsabb környezetbe. Láttam gazdin, h milyen büszke rám, úgyhogy végig, az egész foglalkozás alatt, példamutatóan viselkedtem. Sokszor hívás nélkül is inkább hozzá mentem, nem a haverokhoz játszani, nagyon figyeltem rá végig és minden kérését elsőre megcsináltam. Majd leszek én is kamasz, amikor majd csak a rosszalkodáson és az ellenkezésen fog járni az agyam, ne aggódjatok! :P
A legvégére hagytam a következő eseményt. Az oviban találkoztam alomtesómmal, Misával:) Gazdim már eléggé odavolt, h én milyen nagyra nőttem, elérem már a 10 kilót is. De mikor megláttuk Misát, hááát... Ő másfélszer akkora, mint én :D A bundája is sokkal dúsabb. Ő igazi labradoodle kinézetű:)  Belőle terápiás kutya lesz majd, ha felnő. Remélem még fogunk találkozni az ovin, talán egyszer átkerülhetek az ő csoportjába és akkor tudunk majd játszani is. Ő ugyanis már a nagyobbacska kölykökkel van együtt, én meg még a kistermetűekkel. Ami nem baj, mert így megtanulok játszani a kisebbekkel is, vigyázni rájuk, és a kiképző lányt is megkedveltük gazdival:)