2012. október 23., kedd

Pár dolog össze vissza

Sziasztok! Újra itt. 
Egy kis összefoglaló az elmúlt hónapból.
Sokat nőttem, sajna nem csak magasságra, hanem széltébe is. Már 20 kiló körül mozog a súlyom. Gazdi szerint ez azért van, mert most Nekem kell eltakarítanom a maradék kajákat is, nem csak a tápot eszem. Ennek mondjuk én roppant mód örülök és a kis gömbi testalkatommal sincs semmi bajom :P
Múlt héten elvittek kutyakozmetikushoz is, életemben először. Mit ne mondjak, be voltam szarva rendesen, ugyanis egy helyen van az állatorvosi rendelővel, ahol a műtétet is végezték rajtam, amiről nincsenek túl jó emlékeim...Gazdim ezért alaposan felkészült, és nagy adag lecsókolbászt tett a dummyba, a megszokott tápszemek mellé. A kozmetikus lány nagyon szimpatikus volt, türelmesen közelített felém. Kedves szavakkal próbált nyugtatni, de igazából a kolbászkarikák hatottak rám jobban :) Egy asztalra kellett felülni/állni és ott fésülgetett kb egy órán keresztül. Hatalmas kupac szőrtől szabadított meg, aminek gazdi azért is örült, mert ezek nem a lakásában szóródnak majd szét...:P És én is megkönnyebbülve/felfrissülve éreztem magam a trimmelés után. Ajánlom minden labradoodle társamnak! :)
Mostanában dupla képzésre járok, ugyanis Ricsi főnök úgy döntött, mi is csatlakozzunk a terápiás vizsgára felkészítő foglalkozásokhoz (főleg mert a mi otthonunkban tartják:D)  Azt még nem döntötték el gazdival, hogy vizsgázni is fogok-e. Ez attól is függ, hogy hogy haladok a tanulásban. A májkrémes feladat elég nehéz.... nagyon kell koncentrálni, hogy a végén se jutalmazzam meg magam a kenyérből :)) A csoportos ráközelítéssel, a kiborítós résszel nincs semmi problémám. Mással játszós feladatot is jól csinálom. Gyúrni kell még a hámfelvételre, mert azért mostanában hisztizni szoktam. Erre gazdim lépése: egy hétig csak hámban kaptam enni :S Kegyetlen, mi?? Egyszerűen nem éri meg a hiszti, mindig erre jutok... 
A mozgássérült-segítős feladatok viszont egyre szebben mennek. Már nem dobálom mindig az átadott tárgyakat, hanem szépen felveszem, tartom a számban, leülök és kérésre gazdim ölébe/kezébe teszem. Villanyt profin megtanultam kapcsolni, azzal nem lesz gond. Kosárcipelésnél kezdek leszokni arról, hogy pattogtatom a földön. Szerintem vicces volt amúgy, de gazdim rosszallását fejezte ki ezen technikám ellen... Tárgyküldés is sima ügy. Hátra van még az ajtó nyitás (húzás) megtanulása, a parancsszóra ugatás illetve a tárgyválasztós feladat precízebbé tétele. 
De a legnagyobb feladat gazdim szerint most nem is ezeknek az akcióknak a megtanulása, hanem hogy nyugodtan tudjak viselkedni, minden körülmények között. Ez sajnos még nem megy mindig. Amikor megérkezik hozzánk vki, akkor már tudok nyugodtan a seggemen maradni, felfogtam, h nem az én dolgom üdvözölni a vendégeket, legyen az ember vagy kutya. De ha mi érkezünk valahová, akkor eléggé túl tudom pörgetni magam az izgatottságtól, nehezen tudok arra koncentrálni, amit gazdim mond.Úgy érzem, ebbe még sok energiát kell fektetnie gazdinak és persze nekem. Mert hát végül mindig megéri megfelelni neki, a jutalom és az elismerés sose marad el :)