Tegnap este megérkeztünk gazdim szüleihez, Kecskemétre. A nyugodt éjszaka után reggel korán keltünk, ugyanis Donnie-hoz, a drótszőrű magyar vizslához mentünk látogatóba. Ő Csaba látássérült-segítő kutyája. Hamarosan nekik is lesz vizsgájuk, mint Kukuéknak, ezért most erre készülnek szorgalmasan. Lola és Gábor barátaink is jöttek, illetve Lola testvére, mert ők játszották a tömeget a felkészítőn. A képzés nagyon jó hangulatban telt. Egy nagy szobában ültünk körben, én a megszokott helyemről (gazdi öléből) figyeltem az eseményeket. Mellettünk Lola ült, aki képzeljétek, azon szerencsések között volt, akik kaptak májkrémes kenyeret. De nem ette meg, csak tartotta. Fura, mi? :O
Vasárnap nagy pakkokkal megpakolva indultunk vissza Budapestre. Hoztuk Bo új fekhelyét is, ami a konyhában kapott helyet, a radiátor előtt. Ez lett a kedvenc vackunk Boval. És figyelitek, igen a közös helyünk!!! Már olyan jóban vagyunk, hogy délután együtt is aludtunk rajta, meg mindig itt rágcsáljuk a játékokat vagy én Bo-t:D Sajnos nem készülhetett ezekről fénykép, mert Bo nem engedi:( Nem akarja, hogy a ráncai látszódjanak, hiába mondom neki, hogy nem öreg még, de nem hisz nekem... Még dolgoznom kell ezen az ügyön is, de nem adom fel!
Megint tanultam valami újat. Ha visszaviszem a leesett kesztyűt, vagy papírzsepis zacskót, persze csak kérésre, akkor repül a zsák aminek kajálás a következménye. Gazdi próbálkozott kulccsal is, de az olyan rideg:S brr, inkább otthagytam. A tollat meg nem tudtam megfogni, olyan hülye alakja van. Majd kicsit még növök a feladathoz:) Amúgy cipelek én sok mindent szívesen, de a spontán apportozásért sajna nem jár kaja. Ez megint egy újabb szabály, amit tanulgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése