OORI-ban

Kávézunk gazdival

Ma az OORI-ban volt jelenésünk. Itt Ricsi főnök előadásokat, foglalkozásokat szokott tartani a segítőkutyákról, valami pályázat keretében. Mi meg gazdival mentünk megnézni, meg részt venni egy kis egyéni kiképzésen. A képzés nagy része megint a nyugodt szemlélődés inger dús környezetben és a sok simogató fogadása volt. De ma megint csináltunk valami egészen újat is. Pórázon kellett menni gazdi után.  Ha szépen mentem és figyeltem rá, egy idő után repült a zsák, kaptam a kaját. Ezt a feladatsort báziskommunikációnak hívják. Hamar ráéreztem, szépen figyeltem. Sokszor repült is a dummy, növesztettem a hasamat. Néha a leeső pórázt is fel kellett venni. Ezt délelőtt, még otthon, elkezdtük gyakorolni, úgyhogy itt már rutinosan vettem fel és adtam oda gazdinak. Ezekről a gyakorlatokról videó is készült, majd ha megszerzem, megosztom veletek is.

A fárasztó munka után kávézni mentünk a büfébe. Én egy cappuccinot kértem, ami a képen is látszik, de azért adtam belőle gazdinak is:P
A foglalkozás a gerincosztály sérültjeivel kötetlen beszélgetésből és persze kutyázásból állt. Ricsi főnökék tapasztalata szerint, az emberek könnyebben megnyílnak, ha mi kutyák is ott vagyunk a társaságban. Hát igen, ezt a munkát is most tanulom. Cukinak lenni, elbűvölően nézni az emberekre, akik minket simogatva, gyönyörködve bennünk sokkal közvetlenebbeké válnak, elfelejtik pillanatra az élet bajait és ha már kicsit felvidítottuk a napjukat, már megérte a látogatás. Volt sok nevetgélés, pletykálkodás. És ismerkedtem Ricsi főnökkel. Amíg gazdi eltűnt ételt szerezni, amiből megjegyzem, én már megint nem kaptam:( , a főnökre lettem bízva. Szerintem jó fej, hamar megnyugodtam az ölében, közös titkokat is súgtunk egymás fülébe:P  amit én nem bírtam ki és majdnem kifecsegtem... utólag is bocs főnök:)