tudtátok?

kisbarátom Marci

Ő Marci, a barátom, a szomszédból. Pontosabban fogalmazva egymás terápiás barátai vagyunk. Én segítek Neki, hogy megtanulja, nem kell félni a kutyáktól, ő pedig tanítja nekem, h nem kell félni a gyerekektől. Ugyanis én bevallom, nem nagyon kedvelem az aprónépet. Nem akarom bántani őket, vagy ilyesmi, de zavar a folytonos nyüzsgésük, rohangászásuk, visítozásuk, ilyenkor inkább gazdi közelében(legszívesebben az ölében, de ezt módszeresen nem engedik :( ) tartózkodom. Marcit viszont bírom, ő nem erőszakos, ad időt nekem, h feloldódjak a társaságában és én kezdeményezzek közös játékot, v épp simogattatást.

Több közös dolog is van bennünk, de a legnagyobb szerintem, h mindketten oda vagyunk Bo-ért és csodálattal tudjuk nézni minden ténykedését:DD Marcival van egy nagy közös haditervünk. Szerintem hamar kitaláljátok majd, h ki a terv kiötlője...Szóval én úgy csinálok majd, mintha még félnék a gyerekektől, Marci pedig még nő egy kicsit, hogy tudjon tápszemeket adni nekem. És akkor majd az emberek sokszor megkérik, h adjon nekem enni, hátha elmúlik a félelem. Hát nem csodás ötlet? :D Bo mesélte, h azért is jók a kisgyerekek, mert általában mindig van a kezükben valami ennivaló, és pont a mi(kutyák) magasságunkban tartják. Ő is rendszeresen szerez így kaját gazdim unokahúgaitól. Persze ettől a felnőttek nem boldogok, de mi kutyák és gyerekek jó mókának tartjuk. Ezért is vagyok motivált jó kapcsolatot kiépíteni Marcival, szerintem ő is kapható lesz erre :D De hogy ne gondoljátok, h annyira önző vagyok (szerintem hívjunk inkább csak folyton éhesnek:P), Marcinak is van előnye a kapcsolatunkból. Például sokszor mesélik a szülei, hogy mi Boval könnyen fel tudjuk vidítani, még akkor is, ha már sírdogál vmiért. Én is látom, milyen nagy vigyorokat tudunk csalni az arcára :)


Közös érdeklődési körünk a tárgyak felé is irányul, de nem szoktunk veszekedni. Mivel elég sok cuccom van, mindenki talál magának játékot. Ő is, én is abban a korban vagyunk, h főleg a szánkkal vizsgálgatjuk a világot. A különbség annyi, h Ő ki fogja nőni, én meg valószínű, h nem:P  Gazdi azért reménykedik, h legalább azt ki fogom nőni, h meg is eszem a dolgokat, legyen az bármi (de tényleg bármi :S :D)
Én épp most tanulom a tárgytartást, de Marci ebben még előttem jár, látjátok milyen ügyes? :)

Ha nem figyelek oda, néha azért már nekem is megy :)

Ezen a képen Bo Nándit mutatja be Nektek, Ő Marci gazdája, upsz, akarom mondani apukája :)






Bo amúgy igazi bébiszitter típus, mindent eltűr a gyerekeknek, és nagyon figyel is rájuk, nehogy valami bajuk legyen. Szerintem én sose leszek ilyen....Dehát Bo legjobb, ugye :)

Agility

Bo a legjobb!

várok a soromra

Ma szuper buliba csöppentünk a csajokkal. Ricsi főnök elhívott minket agility edzésre. Nekem eddig fogalmam se volt róla, h ez micsoda, bezzeg Bo tudott róla mindent. Ő nagyon imádja, profi is benne. Ezt be is mutatta, szinte szó nélkül tudta, mikor mi a feladat, tökéletes köröket futott. Pedig állítólag már két éve nem edzett, de ez egyáltalán nem látszott rajta. Ebben is Ő a példaképem. Remélem gazdi egyszer rám is ilyen büszke lehet. Sajnos Bonak fájnak a lábai, ezért csak lightosan edzhet, mini akadályokon, kevés ugrálással, de Vera edző figyel rá és összeállított neki egy kímélő edzéstervet. Bo pedig láthatóan nagyon hálás minden egyes kis edzési lehetőségért. Jó volt nézni, milyen boldog:)

Vera az edzőnk, szimpatikus, kedves lány, bár én inkább csak a kajára és gazdira figyeltem. Ez jellemző am rám, szokták is mondani, h leszarok mindenkit, pedig nem, csak vannak fontossági sorrendek :P 

A kúszó nevű akadállyal kezdtünk. Ezt ismertem már kicsit a kutyaovis foglalkozásokról.

itt a kajaa!

hol a kaja

Először csak kis kúszón és egyenesen kellett átmenni, ráadásul már az induláskor láttam a végén gazdit és a kajás zsákot, tehát nem gondolkodtam sokat és a jutalomért robogtam is át rajta. Aztán nehezedett a feladat, nyúlt a kúszó és kanyart is tettek bele. Alap esetben lehet megtorpanok egy ilyen, nagy bátorságot igénylő feladatnál, de már annyira fel voltam pörögve, h nem volt időm gondolkodni a szűk, zárt térben rám váró veszélyeken, áttepertem rajta a kint váró étel reményében. Vera edző is éppen hogy csak elkapott a fényképezővel, olyan gyorsan rohantam.

A hasam gyors tempót diktál mindig:P

felveszem a start pozíciót

Utána következett a botot átugrálós akadály. Ezt is szépen felépítette Vera edző. Először leültetett gazdi az egyik oldalon, átment a zsákmánnyal a másik oldalra és hívott. A legrövidebb út az ételhez a bot átugrásával vezetett, így menet közben át"hoppoltam" simán.

jövőőőők

előőőőreee!!!

A következő lépésben egy oldalon ültünk gazdival és az átdobott zsákért kellett hoppolni, majd körben visszajönni a zsákkal a jutalmazásért. Ez úgy nehezült, h egyszer jobbra, egyszer balra kellett visszafordulni hoppolás után. Gazdi ezt a kerekesszékének állásával és a dummyval mutatta nekem.

hopp és balra kifordulás

Végére igazán belejöttem, ugráltam szépeket, messziről küldve, sőt már két akadályon keresztül is.

hát ez nagyon jó móka volt! :)

celeb

Egy rövid örömhírrel kezdem, meglett a fényképezőgépünk! Zandi lakótárs kiköltözésekor került elő, az ágy alatt volt... Hát igen, most már bevallhatom, h egyik őrült ágy alatti rohangálásom során rúgtam be, de igazából már én se emlékeztem rá. Mindegy, a lényeg, h megvan :) Úgyhogy terveim szerint sűrűsödnek majd a bejegyzések, képekkel illusztrálva.

Annyi minden történik, nem is tudom, h miről írjak. Mondjuk arról, h múlt héten megsimogatott Ganxta Zolee :D Mentünk az állatorvoshoz a második Lyme-oltásomért, amikor az ajtóban összefutottunk vele. Kiderült az is, h a felesége az asszisztens lány, akitől mindig kapok finom falatokat. El is határoztam, h akkor most nem fürdök legalább egy évig. Ezt a tervem hamar lerombolták, ugyanis szombaton a kádban találtam magam :O Tiltakoztam is, h egy igazi celeb kéznyomát mossátok most le rólam!! A reakció erre az volt, h fogjam be, inkább itt egy virsli. Megint a gyomrom nyert...