Ő Marci, a barátom, a szomszédból. Pontosabban fogalmazva egymás terápiás barátai vagyunk. Én segítek Neki, hogy megtanulja, nem kell félni a kutyáktól, ő pedig tanítja nekem, h nem kell félni a gyerekektől. Ugyanis én bevallom, nem nagyon kedvelem az aprónépet. Nem akarom bántani őket, vagy ilyesmi, de zavar a folytonos nyüzsgésük, rohangászásuk, visítozásuk, ilyenkor inkább gazdi közelében(legszívesebben az ölében, de ezt módszeresen nem engedik :( ) tartózkodom. Marcit viszont bírom, ő nem erőszakos, ad időt nekem, h feloldódjak a társaságában és én kezdeményezzek közös játékot, v épp simogattatást.
Több közös dolog is van bennünk, de a legnagyobb szerintem, h mindketten oda vagyunk Bo-ért és csodálattal tudjuk nézni minden ténykedését:DD Marcival van egy nagy közös haditervünk. Szerintem hamar kitaláljátok majd, h ki a terv kiötlője...Szóval én úgy csinálok majd, mintha még félnék a gyerekektől, Marci pedig még nő egy kicsit, hogy tudjon tápszemeket adni nekem. És akkor majd az emberek sokszor megkérik, h adjon nekem enni, hátha elmúlik a félelem. Hát nem csodás ötlet? :D Bo mesélte, h azért is jók a kisgyerekek, mert általában mindig van a kezükben valami ennivaló, és pont a mi(kutyák) magasságunkban tartják. Ő is rendszeresen szerez így kaját gazdim unokahúgaitól. Persze ettől a felnőttek nem boldogok, de mi kutyák és gyerekek jó mókának tartjuk. Ezért is vagyok motivált jó kapcsolatot kiépíteni Marcival, szerintem ő is kapható lesz erre :D De hogy ne gondoljátok, h annyira önző vagyok (szerintem hívjunk inkább csak folyton éhesnek:P), Marcinak is van előnye a kapcsolatunkból. Például sokszor mesélik a szülei, hogy mi Boval könnyen fel tudjuk vidítani, még akkor is, ha már sírdogál vmiért. Én is látom, milyen nagy vigyorokat tudunk csalni az arcára :)
Közös érdeklődési körünk a tárgyak felé is irányul, de nem szoktunk veszekedni. Mivel elég sok cuccom van, mindenki talál magának játékot. Ő is, én is abban a korban vagyunk, h főleg a szánkkal vizsgálgatjuk a világot. A különbség annyi, h Ő ki fogja nőni, én meg valószínű, h nem:P Gazdi azért reménykedik, h legalább azt ki fogom nőni, h meg is eszem a dolgokat, legyen az bármi (de tényleg bármi :S :D)
Én épp most tanulom a tárgytartást, de Marci ebben még előttem jár, látjátok milyen ügyes? :)
Ha nem figyelek oda, néha azért már nekem is megy :)
Ezen a képen Bo Nándit mutatja be Nektek, Ő Marci gazdája, upsz, akarom mondani apukája :)
Bo amúgy igazi bébiszitter típus, mindent eltűr a gyerekeknek, és nagyon figyel is rájuk, nehogy valami bajuk legyen. Szerintem én sose leszek ilyen....Dehát Bo legjobb, ugye :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése