Ő Marci, a barátom, a szomszédból. Pontosabban fogalmazva egymás terápiás barátai vagyunk. Én segítek Neki, hogy megtanulja, nem kell félni a kutyáktól, ő pedig tanítja nekem, h nem kell félni a gyerekektől. Ugyanis én bevallom, nem nagyon kedvelem az aprónépet. Nem akarom bántani őket, vagy ilyesmi, de zavar a folytonos nyüzsgésük, rohangászásuk, visítozásuk, ilyenkor inkább gazdi közelében(legszívesebben az ölében, de ezt módszeresen nem engedik :( ) tartózkodom. Marcit viszont bírom, ő nem erőszakos, ad időt nekem, h feloldódjak a társaságában és én kezdeményezzek közös játékot, v épp simogattatást.
Közös érdeklődési körünk a tárgyak felé is irányul, de nem szoktunk veszekedni. Mivel elég sok cuccom van, mindenki talál magának játékot. Ő is, én is abban a korban vagyunk, h főleg a szánkkal vizsgálgatjuk a világot. A különbség annyi, h Ő ki fogja nőni, én meg valószínű, h nem:P Gazdi azért reménykedik, h legalább azt ki fogom nőni, h meg is eszem a dolgokat, legyen az bármi (de tényleg bármi :S :D)
Én épp most tanulom a tárgytartást, de Marci ebben még előttem jár, látjátok milyen ügyes? :)
Ha nem figyelek oda, néha azért már nekem is megy :)
Ezen a képen Bo Nándit mutatja be Nektek, Ő Marci gazdája, upsz, akarom mondani apukája :)
Bo amúgy igazi bébiszitter típus, mindent eltűr a gyerekeknek, és nagyon figyel is rájuk, nehogy valami bajuk legyen. Szerintem én sose leszek ilyen....Dehát Bo legjobb, ugye :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése