2012. február 17., péntek

Hámot kaptam, mint a nagyok

Képzeljétek, ma különleges nap volt, én is kaptam egy olyan szép zöld hámot, mint a nagykutyák, akikkel a kiképzésen találkoztam. Lehet belőlem is tényleg segítőkutya lesz egyszer. Mindenesetre szerintem nagyon jól áll nekem ez a szín :P meg úgy az egész díszöltözet, tetszik. Remélem viselhetem majd még sokat. Egyáltalán nem zavart a feladatok megoldásában, még a fekszik-et is megcsináltam, pedig azt utálom, sokszor hisztizem miatt. Mondjuk, most máshogy érte el gazdi, hogy feküdjek le. Cseles, cseles:) Szóval pórázon voltam és vártunk. Nem mondott semmilyen vezényszót, nekem kellett kitalálni, hogy mit szeretne. Mivel délelőtt klikkerrel gyakoroltuk, ezért most valahogy hamar beugrott, hogy talán ez a feladat, gyorsan hasra is vágtam magam. Nem is maradt el a repülő zsák. Lassan el kell gondolkodnom rajta, hogy érdemes megszeretnem ezt a parancsszót is, mert bőséges jutalom jár érte.
Délután Cooper és Don nagyfiúk jöttek vendégségbe hozzánk. Nekem már eddig is szimpatikusak voltak a srácok, de még nem volt lehetőségünk jobban megismerkedni. Most lehetett kötetlenebbül játszani, bohóckodni. Don például bemászott a ketrecembe :D Ez azért mókás, mert lassan már én is alig férek bele kényelmesen, ő meg ugye egy nagy kamasz vizsla. Szépen belehajtogatta magát :D Jót nevettünk rajta, majd lefotózzuk legközelebb. Miután az emberek megebédeltek, kimentünk a hátsó kertbe, nagy hóba. Itt aztán lehetett rohangálni, a nagyok jót kergetőztek, de nekem ez a tempó és hevesség már sok volt. Inkább gazdi közeléből figyeltem a nagy játékot. Aztán visszamentünk a meleg lakásba szárítkozni. A vendégek még el se mentek, mikor én kidőltem a kutyhapult alatti fekhelyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése