2012. február 27., hétfő

Sűrű vasárnap

Kirándulás előtti kávézás
Tegnapi napunk kicsit sűrűre sikeredett. Reggel a szokásos 7 körüli kelés, ami szerintem teljesen normális, sőt néha már későinek is tartom, de gazdi szerint ez bőven hajnalok hajnala...A reggeli rutinok után már 8kor autóba pattantunk és a nyugati pályaudvar felé vettük az irányt. Gazdi és Évi unokatesójával vonatos kirándulást szerveztek nekem. A szocializáció nagyon fontos a tanrendemben, minél korábban minél többféle ingerrel kell megismerkednem, hogy később minden körülmények között nyugodtan és megbízhatóan tudjak viselkedni és dolgozni. Indulás előtt 5 perccel végre sikerült a 2. automatában megvenni a jegyeket. Nekem is kellett, mert csak ha majd letettem a sikeres segítőkutya vizsgát, akkor leszek jogosult a díjmentes utazásra. Bp-Nyugati-Esztergom útvonalat választották a kétlábúak, mert ezen a vonalon mindig az a szép piros Desiro vonat jár, ami alacsony padlós, belül pedig tágas, kényelmesen elférünk rajta. A feljutás azonban így sem volt túl egyszerű, ugyanis a peron és a vonat között jó nagy hézag volt, amit át kellett vhogy lépni (gazdinak gurulni). A járművön már kényelmesen elfértünk, én megszokott helyemről, gazdim öléből szemléltem az ismeretlen szerkezetet és a suhanó tájat. Átkeltünk a Duna nevű nagy vízen és Óbudán szálltunk le. Itt egyáltalán nem volt egy szintben a peron a vonattal, jó nagyot kellett lépni, de segítséggel megoldottuk. Amíg vártuk a visszafele járatot, nyugisabb és legfőképp napos helyet kerestünk, mert elég cudar volt az idő. Parancsra pisilés után bázisoztunk, idegen helyen most először, de ment simán, pórázfelvételt is elsőre megoldottam mindig. Majd a - helyben maradás a kis plédemen - feladatot gyakoroltuk. Évi közben lelkesen készítette a fotókat, köszönet érte neki:) A hazafele út szintén eseménytelenül telt, én a felénél kb. el is szenderedtem, de azt azért hallottam, h a körülöttünk lévők megjegyezték milyen ügyesaranyosokos kiskutya vagyok:P Vonatozás után elköszöntünk Évitől és rohantunk haza Borkáért, mert 1re már Kecskeméten kellett lennünk, Donnie vizsgafelkészítőjén. Gyorsan szeltük a kilométereket az autópályán, így csak 10percet késtünk, szinte észre se vették:P Nekem most nem volt feladatom a felkészítő első felén, ezért az autóban kellett várakoznom. Utána azonban a bevásárlóközpontos résznél már én is bemehettem a nagyokkal. Különösebb feladatom nem volt itt se, csak a szokásos, szokni a sok ingert, így volt idő ismerkednem fogadott keresztszüleimmel, Lolával és Gáborral :) A tréning befejezéseképpen egy nagy rétre mentünk futkározni, kiengedni a gőzt. Eleinte kissé megszeppenve, szigorúan gazdi közeléből szemléltem a nagyok labdázását, rohangálását. De ahogy ők fáradtak, én úgy kezdtem felpörögni :D Végül mi -ketten Borkával- tartottuk a frontot, a fiúk mind kidőltek a fáradtságtól. A sztárfotóm is itt készült, épp levadászom Gáborkeresztapu kameráját:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése